Rólunk

2015.11.23. 17:44:37

„Lehet, neked az a baj, hogy Baja nem Dubai.”

Többször járt már nálunk Baján, a Magyarországi Németek Általános Művelődési Központjában Scherer Péter színművész, akit most is nagy szeretettel fogadtunk. A Vakság című darabbal érkezett, melynek rendezője. Az előadás előtt interjút kértünk tőle.

- Életrajzából tudom, hogy tegnap – november 16-án - volt az 54. születésnapja. Boldog születésnapot kívánok! Hogyan ünnepelt?



- Ez egy csodálatos történet. 1995 november 22-ére vártuk az első gyermekünket, de a feleségemet bő egy héttel előbb be kellett vinni a korházba, mert komplikációk léptek fel nála. Nekem viszont november 16-ára, a születésnapomra, volt kitűzve egy bemutatóm. A premierre azt szokták mondani, olyan, mint egy gyermekszületés: vajúdással jön világra. 16-án bementem a kórházba, megnéztem, hogy minden rendben van-e, és meg is fűztem az orvost, ha nem lép fel komplikáció, akkor másnap engedje haza a feleségemet. Most jön a csodálatos történet: nyolckor kezdődött az előadás, fél tízig tartott. A lányom az előadás végén, a taps alatt, a születésnapomon született meg. Nagyon durva. A születésnapomon, a premieremen. Tehát visszatérve a kérdésre, azt akartam ebből kihozni, hogy a születésnapom már nem is igazából az enyém, hanem a lányomé. A mostani ünnepnapon először kávéztunk egyet, aztán szusit ettünk. Utóbbit nagyon szereti a család minden tagja. Szerencsére az egész napom szabad volt, így végig együtt lehetettünk.

 

- Érettségi után műszaki egyetemet végzett. Hogyan lett színész, illetve mi a „tanult szakmája”?

- Hogyan lettem színész? Nehezen. Ezt a szót tudnám rá mondani. Nem volt egyszerű dolog, de szerintem az is nehezen lesz színész, akit felvesznek a főiskolára. Engem sajnos nem vettek fel a Színművészeti Egyetemre. Az viszont benne volt a családunkban, hogy egyetemre kell mennem. Ajkai származású vagyok, szülővárosom Bajánál is kisebb, mégis Budapestre vágytam. Mivel az édesapám és a bátyám is mérnök volt, ezért én is a Budapesti Műszaki Egyetemre jelentkeztem. Jó is voltam matekból, fizikából, fel is vettek az építőmérnöki karra. Mélyépítő szakon diplomáztam. Útépítést, vasútépítést tanultam. Játszottam a műszaki egyetem színházában, amely akkoriban egy nagyon komoly, független társulat volt. Több mint 10 évet töltöttem ott. Így kezdődött. 

- Kedvenc filmbeli karaktere?

- Van egy nagyon jó barátom, Mucsi Zoli. Vele több, mint húsz filmben szerepeltünk együtt, ezek közül tízben főszerepünk volt. Ez a Mucsi-Scherer vagy Kapa-Pepe páros, egy Szentivánéji álom előadásból jött, ami szintén ’95-ös történet.  A Mesterembereket játszottuk és az egészet improvizáltuk. Olyan jelenetsort csináltunk, ami egy mai paródiának is megfelelne. Nagyot ütött. Sok díjat nyertünk vele, és ezután kezdtek megtalálni minket különböző filmrendezők. Talán Jancsó Miklós: Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten című filmje - amit szintén a Zolival játszom párban -, a legkedvesebb számomra, de nagyon közel áll a szívemhez a Made in Hungária című filmből Bigali elvtárs karaktere is.

 

 

- Hamarosan indul egy új sorozat az egyik kereskedelmi csatornán, ebben is főszerepet játszik. Elárulna néhány kulisszatitkot a Válótársakról?

- Három férfiről szól. Lengyel Tomi menekül a barátnője elől, mert az gyereket akar tőle és ő még erre nincs felkészülve. Beköltözik abba a házba, amin éppen dolgozik, mert úgy gondolja, ott nem fog zavarni senkit. A másik férfi a hármasból Stohl András, aki állandóan félrelép. Semmi nem elég és semmi nem jó neki. Lebukik, és ő is beköltözik abba a házba, ahol már a munkása „lakik”, de ő ezt nem tudja. Én vagyok az, aki a 16. házassági évfordulója után is imádja a feleségét, szereti a gyerekeket, de a feleség már nem bírja elviselni a férjét. Nyomasztja ez a túlszeretés, és a nő valami másra, kalandra, izgalomra vágyik. A házassági évfordulónkon történik egy incidens, felpofozom a lányomat egy nyilvános szórakozóhelyen és a feleségem kiteszi a szűrömet. Így költözöm be én is abba az épülő házba, amiben Tomi és Andris lakik. A három férfi összeköltözik, közben az asszonyoknak is megvan a külön élete. A gyerekeket próbáljuk menedzselni, közben veszekedések, perek, pénzügyi perpatvarok zajlanak. Kapok egy infarktust, bekerülök a kórházba és tovább bonyolódik a történet. Szerintem jópofa, igényes a forgatókönyv, ezért is vállaltam. Bízom benne, hogy elnyeri a nézők tetszését!

 

- Ha nem játszik, forgat, rendez, szinkronizál, mivel foglalkozik?

- Most rendeztem egy új ifjúsági darabot, remélhetőleg elhozzuk majd hozzátok. Családon belüli erőszakról szól. Főszereplője egy 16 éves lány, akivel egyszerre két nagyon erős érzelmi dolog történik: megtetszik neki egy fiú és ő is a fiúnak. Kialakul köztük a kamasz szerelem, ugyanakkor a nagyapja egy pedofil őrült, szexuálisan zaklatja. Ebben őrlődik, senkivel nem tudja megbeszélni a problémáját. Nagyon erős és izgalmas történet. Bízom benne, hogy ezzel is nagy sikerünk lesz! November 25-én lesz a bemutató.

  

- Néhány villámkérdés: kedvenc étel, ital, város, zenekar, autómárka?

- Én tulajdonképpen mindenevő vagyok. Nagyon szeretem a Délkelet-ázsiai konyhát. Sörös vagyok, de télen ritkábban iszom. Kedvenc városom? Európában mondjuk Róma és Párizs, ha kijjebb megyek, akkor New York. Magyarországon? Nagyon szeretem Budapestet, csodálatos helynek tartom. De ha kisváros, akkor azt mondom, hogy Kőszeg vagy Eger. Kedvenc zenekarom? Ha most egy olyat kell mondanom, ami mai és szeretem őket, akkor Punnany Massif. Voltam koncertjükön is, szeretem a rapet. Igényesen tálalt és zeneileg is szuper! Szerintem kitűnő csapat! Tudjátok, van az a szövege, hogy lehet, neki az a baj, hogy Baja nem Dubai. Nem tudom, mi a címe egy lányról énekel, hogy semmi nem jó neki. „Nem csak egyedül te vagy ezen a világon! - Nézzél már körbe szét! A szemed igen, de a szavaidat nem imádom! - Pillanatra maradj még!” Nem ismeritek ezt? Ez a refrén. És akkor az van, „Lehet, neked az a baj, hogy Baja nem Dubai.” Autómárkám. Nem vagyok nagy autóőrült, egy Fordom van. Ha semmit nem kellene nézni, egy régebbi szép Mercit vennék.

- Rövid válaszokat kérnék. Félig üres vagy félig tele?

- Félig tele.

- Síparadicsom vagy tengerpart?

- Tengerpart.

- Főzőkanál vagy porszívó?

- Főzőkanál.

- Túrabakancs vagy sörözés?

- Túrabakancs.

- Vidék vagy főváros?

- Munkára főváros, nyáron vidék.

- Film vagy színház?

- Filmszínház.

- Amennyiben lehetősége lenne találkozni a tizenéves énével, mit mondana neki?

- Nekem erről Geszti Péter mondata jut eszembe, amit a Rapülők együttes egyik dalában énekelt: „Én az akarok lenni, ami akkor voltam, amikor az akartam lenni, ami most vagyok.” Szerintem ez szellemes. Úgyhogy ezt mondanám neki.

- Előadás előtt van-e valamilyen különleges szokása?

- Volt egy időszak az életemben, amikor bemelegítést tartottunk az előadások előtt. Fizikait és szövegeset is. Mostanában ritkán van ilyen, de folyamatos sporttal igyekszem karbantartani magam. Futok, biciklizek, rollerezek rendszeresen. Ma is futottam.

- Nem először jár Baján, reméljük, nem is utoljára! Milyen információkkal rendelkezik városunkról, iskolánkról?

- Az iskolában már sokadszor vagyok, Baján is voltam néhányszor. Ismerem a bajai halászlét, főzöm is, természetesen pontyból, és azt is tudom, hogy a harcsa csak hígítja a levet. Ismerem a Sugovica-partot. Baját, magát a várost olyan nagyon behatóan nem ismerem, de volt az egyetem alatt egy bajai osztálytársam, aki rengeteget dicsérte a helyet, és voltunk is lent nála bulizni. Az iskoláról tudom, hogy nyitott és kulturált, tudom, hogy magyar-német tannyelvű, tudom, hogy kiváló német kapcsolatokkal rendelkezik, és természetesen azt is tudom, hogy a kollégiumnak fantasztikusan jó fej tantestülete van, mert velük már nem először halászlézek. Úgyhogy legyetek büszkék arra, hogy ide jártok és szeressétek ezt a helyet, mert itt jó tanárok vannak, és nektek is jó embereknek kell lennetek!

- Köszönjük a beszélgetést, további sok sikert kívánunk!

- Viszont kívánom én is!

Kovács Diána