Rólunk

2014.11.20. 11:19:35

Kelet-Magyarországon jártunk

A TÁMOP pályázat keretében november 3-a és 10-e között 65 diák, 4 pedagógus kíséretében Kelet-Magyarországon kirándult. Fényképes beszámoló: 

Első úti célunk a Szegedi Vadaspark volt. 14 órakor finom ebéd várt ránk Szeged belvárosában, majd folytattuk utunkat Berekfürdőre, a Touring Hotelbe, ami kiváló szálláshelynek bizonyult!

Reggelente mindeféle földi jóval ellátott svédasztal tárult elénk, és a hotelben elköltött vacsorákra sem panaszkodhatunk. Tiszta, kulturált szobákban laktunk négyesével, hármasával, kettesével. Természetesen az elmaradhatatlan wifi is rendelkezésünkre állt. Utólag is köszönet a hotel személyzetének!

Ez a felvétel Ópusztaszeren, a Nemzeti Történeti Emlékparkban készült. Gyönyörű hely, ahol - többek között - a Feszty-körkép jóvoltából szinte megelevenedett előttünk a magyar történelem egy szakasza. Hogy ennek ellenére sokak számára mégsem ez, hanem az ebédként elfogyasztott finom bográcsgulyás a vezető emlékkép erről a napról?  Nos, mindennek megvan a maga értéke...

Ez a nem mindennapi magaslat már Poroszló, a Tisza-tó menti Ökocentrum egyik jelképe. Ha úgy jellemzem, hogy csodaszép, egyáltalán nem állok messze a valóságtól. Igen, mindez Magyarországon, a Tisza-tó mentén, egy kisfaluban.

Rövid 3D-s mozi után, részesei lehettük egy páratlan pillanatnak. Az Ökocentrum alagsorában lévő akváriumban éppen vidraetetés zajlott. Láttunk még itt halakat, kint pelikánokat, szóval a biológia állattani részét egyértelműen kipipáltuk!

Ahogy azt a fénykép is bizonyítja, picit későn értünk Kiskörére a vízi erőműhöz, de a háttérben álló monstrum ennek ellenére önmagáért beszél. Köszönet a részletes, szakmai információkért!

Negyedik napunkon Jászberénybe látogattunk. A fényképen a helyi múzeumban kiállított, Lehel kürtje látható. Szép település Jászberény, a közepén csordogáló Zagyva folyócskával, de kis csoportunk mégsem zárta túlságosan szívébe a Jászság ezen városát, aminek prózai okát így hívják: tojáspörkölt. Talán ebből a rövid összefoglalóból már most kiderült, hogy az étkezés központi helyet foglalt el az életünkben. Na már most, az az ebéd, amit Jászberényben fogyasztottunk el - egészen pontosan: megnevezhetetlen leves, és tejfölös krumplifőzelék tojáspörkölttel -, ahogy mondani szokták kiverte a biztosítékot éhes kamaszaink körében. Még szerencse, hogy az addigra állandó programmá vált Tesco-s bevásárlás enyhített a panaszokon...

A fenti két felvételnek nyugodtan adhatnánk azt a címet, hogy munka után édes a pihenés. Merthogy pénteken a Miskoctól 35 km-re található, festői környezetben fekvő kis sváb falucskába, Rátkára vezetett utunk. Az általános iskolában német mondokákat, játékokat hallhattunk és láthattunk kisiskolásoktól, megtekintehettük az iskolatörténeti kiállítást, majd idős nénik meséltek nekünk az életükről, a családjukról, az általuk megélt történelemről. Fantasztikus élmény volt! Megérdemeltük a finom ebédet!

Hétvége ide-szombat oda, mi nem tétlenkedtünk. Az eddigi napok nem éppen rövid buszozásait követően, most a közelbe, Kenderesre utaztunk. Itt elsőként a Horthy-kastélyról, illetve magáról Horthy Miklós kormányzóról  hallottunk - a színvonalas idegenvezetésnek köszönhetően - értékes információkat, majd leróttuk kegyeletünket a családi sírkertben.

Természetesen nem hagytuk ki a tengerészeti kiállítást sem, ahol megismerkedhettünk számos korabeli dokumentummal, Horthy Miklós ereklyéivel és gyönyörködhettünk abban a meseszép székely kapuban, amit az egykori kormányzó kapott Erdélyből. 

Igen, igen. Ez már kishazánk második legnagyobb városa, Debrecen, annak is egyik legismertebb jelképe, a Református Nagytemplom. A rövid belvárosi séta során láthattuk az új kulturális központot - Modem -, a Déri Múzeumot - amelynek tartalma 1920-ban kishíján Bajára került -, az Aranybika Hotel impozáns épületét, a Csokonai-Vitéz Mihály nevét viselő, szintén csodaszép színházat. Végül - de egyáltalán nem utolsó sorban - ne hagyjuk említés nélkül, a debreceniek friss büszkeségét, az új Nagyerdei Stadiont sem!

"S ha utad egyszer a végéhez ér...", énekli Mező Misi, mi pedig hazafelé jövet megálltunk a megyeszékhelyünkön, Kecskeméten. Kiváló idegenvezetőnk a rendelkezésére álló másfél órában mindent elmondott nekünk belvárosi sétánk során a városról, annak történelméről, híres szülötteiről, szebbnél-szebb épületeiről.

November 10-én, kb. 16 órakor állt meg a - nem véletlen - zöld-fehér színekbe öltöztetett emeletes buszunk az MNÁMK gazdasági bejáratánál. A nyolc nap alatt 1800 km-t utaztunk, láttunk három állatkertet (Szeged, Poroszló, Debrecen), megtekintettünk hét kiállítást, tárlatot, múzeumokban, emlékparkban, kastélyban (Ópusztaszer, Poroszló, Jászberény, Rátka, Kenderes, Karcag), és sétáltunk két nagyváros szívében (Debrecen, Kecskemét).  Köszönet érte mindenkinek, aki lehetővé tette!

Fiedler Antal