Rólunk

2018.04.26. 11:08:39

Búcsút intettek...

„Túl jó is volt az egész talán,
Állítom, hogy ettől van
Néha az az érzés bennem
Így kellett ennek történnie.”

Ezzel a Cseh Tamás idézettel kezdte búcsúbeszédét a 11. évfolyam nevében Elekes Fanni, 2018. április 24-én, a kollégiumi ballagáson.

Hagyományainknak megfelelően ebben a tanévben is a gimnáziumi ballagást megelőzően köszöntünk el végzős kollégistáinktól. Április 24-én, kedden, 17 órakor ünnepi díszbe öltöztetett ebédlő várta vendégeit.

Ballagásunkat megtisztelte jelenlétével az iskolavezetés, eljöttek a ballagók osztályfőnökei, a kollégiumi nevelők és természetesen ott voltak a nap ünnepeltjei, a 12-esek.

Az alaphangulat megteremtéséről a Zoli bácsi által vezetett Kollégiumi Zenekar gondoskodott. A Republic: Ha még egyszer láthatnám című szerzeményét adták elő, a tőlük megszokott profizmussal. Ezt követően a 11-esek ünnepi műsora következett. Baranyai Mercédesztől, Bőhm Ramónától, Pocsai Dórától, Sárközi Donáttól, Tremml-Kurz Mátétól, Verebélyi Lorától és Virág Lászlótól ismert és kevésbé ismert dalok szövegének egyes részleteit hallhattuk prózai formában.

Az est "háziasszonya", vagyis Leitert Laura, ezután a 11-esek nevében búcsúzó Elekes Fannit szólította mikrofonhoz. Az érzelmekben gazdag beszédet megszakította egy még érzelmesebb jelenet: Fanni arra kérte évfolyamtársait, hogy egy szál rózsával köszönjenek el elődeiktől. Megható pillanatoknak lehettünk tanúi...

"Pihenésképpen" videóösszeállítással folytatódott a program. Sárosi Eszter két kisfilmet is készített: egyikben a ballagók gyermekkori- és tablóképei szerepelnek, a másik a kollégiumi hétköznapokba enged bepillantást sok-sok fénykép segítségével. Mókás percek voltak.

Kovács Lilla Kata ballagó 12-esként mondott gyönyörű beszédet. Szavaiból az derült ki, talán nem is volt annyira rossz ez az elmúlt 4-5 év, amit a végzősök egy szál rózsával köszöntek meg tanáraiknak, nevelőiknek. Utóbbiak nevében csendben jegyzem meg: szívesen. Örömmel tettük.

"Nincs kollégiumi ballagás Marci bácsi ünnepi beszéde nélkül" - mondta Laura, és Marci bácsi meg is osztotta velünk humoros fordulatokkal tarkított, de összességében nagyon is komoly gondolatait.

Zárásként elismerésben részesültek azok a diákok, akik a közösségi munka, a sport vagy éppen a zene területén emelkedtek ki társaik közül. Hasanovic Erik, a DT volt titkára közösségi munkájáért vehetett át oklevelet, könyvutalvány kíséretében.

Nem volt más hátra mint a személyre szóló emléklapok átadása. Eközben a 11-esek elkezdtek kihordani az asztalokra mindenféle rántott földi jót: husit, sajtot, gombát, karfiolt és hozzá természetesen finom köretet, illetve savanyúságot. A vacsora végén nem maradhatott el az édesség sem, Kinder Bueno szelet formájában. A sültekért külön köszönet a Hungast Vital Kft. - vagyis a menza - dolgozóinak! Továbbá köszönet a 11. évfolyam azon tagjainak, akik részt vettek a 2018-as kollégiumi ballagás szervezésében, lebonyolításában, az emléklapok, az ültetési kártyák elkészítésében! Nem sorolnék fel minden nevet, nem szeretnék kihagyni senkit! Végül - de nem utolsó sorban - köszönöm a Kollégiumi Zenekar fellépését is!

Kovács Lilla Kata ezzel az idézettel zárta mondandóját:

„Van egy általános igazság, amivel mindannyiunknak szembe kell néznie, akár akarjuk, akár nem. Egyszer minden véget ér. Akármennyire is vártam ezt a napot, sosem kedveltem, ha valami véget ért. A nyár utolsó napja, egy nagyszerű könyv utolsó fejezete, a búcsú egy közeli baráttól. De a befejezés elkerülhetetlen. A levelek lehullanak, becsukod a könyvet, elbúcsúzol. Számunkra ez is egy ilyen nap. Ma búcsút intünk mindennek, ami ismerős volt, mindennek, ami kényelmes volt. Tovább lépünk. De attól, hogy elmegyünk - és ez fáj - lesznek emberek, akik részesei maradnak az életünknek, akármi is történjen. Ők a mi biztos talajunk, a sarkcsillagaink, és az apró tiszta hangok a szívünkben, amelyek velünk lesznek, örökre.”

Búcsút intettek...

Hiányozni fognak...

Fiedler Antal